Az idei szezon egyik legizgalmasabb projektje a szivacstök (luffa) termesztés volt.

Már az előző évben is próbálkoztam vele, de sajnos több okból nem jött össze, viszont rengeteget tanultam a tavalyi hibákból, és idén végre sikerült. Sajnos nem vettem figyelembe, hogy a szivacstök egy extrém hosszú tenyészidejű növény, és túl későn vetettem, így nem értek be sajnos a tökök, és értékelhető textúrájuk sem volt.

Idén is vétettem kisebb-nagyobb hibákat, például előneveléskor felnyurgultak a palánták, mert viszonylag magas hőmérséklet és sok fény kell nekik, a hosszú tenyészidő miatt pedig viszonylag korán el kell ültetni – február közepén ültettem az enyémeket – így csenevész növényeim lettek, de legalább beérett néhány tök.

Az idei év további tanulsága volt, hogy a kókuszrost cserepek sajnos borzalmasak, nem véletlenül váltottam földkocka készítő présre. Régebben tejfölös poharakba, meg műanyag nevelő tálcákba ültettem a dolgokat, de ezek sajnos mindig hamar tönkrementek, és szeretnék egy ideje minél kevesebb plasztikot használni a háztartásban, ezért először jó alternatívának tűnt a kókuszrost, és nem is túl drága. Tetszett az is, hogy majd idővel szétmálik, egyszerűen kiültetem cserepestül a növényeket a szabadba, megkímélve őket az átultetés okozta sokktól. Sajnos nem málik szét idővel, és ez a növényeknek nagyon nem jó, konkrétan nem fejlődik a gyökérzetük megfelelően, viszont a kiültetéshez nem lehet belőlük sérülésmentesen kiszedni a növényt. Az összes kókuszrost cserépben nevelt növény látványosan kisebb maradt, és később hozott termést, mint a tejfölös pohárban, vagy földkockában nevelt társaik. Le a kókuszrost cseréppel!

A szabad ég alatt aztán önmagukhoz képest egész jól fejlődtek a luffák, viszont a fele terméskezdemény aránylag korán elszáradt, és lepottyant magától. Egyelőre még nem jöttem rá, miért van ez. Van néhány teóriám, de ezekről talán majd jövőre, ha bizonyíthatóan igazolni, vagy cáfolni tudom őket. Ha van esetleg valakinek ötlete, vagy tapasztalata ezügyben, írja meg bátran kommentben, esetleg e-mailben, eléggé hálás lennék érte.

Mindezeket leszámítva nem túl kényes növény, egyedül a palántázáskor kell nagyon odafigyelni rá, meg a kiültetéskor, hogy megfelelő legyen a hőmérséklet neki, a hideget sajnos nem nagyon bírja. Én idén április végén ültettem őket ki, mert a szokásosnál jóval melegebb volt a szezon.

Augusztus végén szedtem le az első érett termést, a többi szeptember közepén ért be. Amikor még pici, és zöld, akkor is szüretelhető, hétköznapi uborka íze van egyébként, de vétek lenne uborkaként fogyasztani, mert annál azért körülményesebb a termesztése, és uborkából azért vannak sokkal nagyobb terméshozamú, finomabb fajták.

A szivacstök akkor érett, ha a termés héja vékony, száradt, sárgás-barnás színű. Ha esős napok után szüretelünk, érdemes őket valahova felakasztani és pár napig szárítani. A vékony, száraz héj könnyedén lejön, szinte letörik a termésről, és marad a végén a kezünkben egy növényi rostokból szivaccsá evolvált henger, rengeteg maggal a közepén, amelyeket könnyedén kirázhatunk, kiütögethetünk belőle utánpótlás nevelés céljából.

Egy darab érett termésből rengeteg magot lehet kinyerni, én idén összesen 4 darab növényt ültettem, és több, mint száz magom lett a végére, ennek nagyjából a fele lett szép, és használható, és rengeteg maradt a következő szezonra még úgy is, hogy nem győztem osztogatni barátoknak, ismerősöknek.

A szivacstök termését rengeteg módon fel lehet használni. Én középen felvágtam, és összevartam a nagy részüket. Az egyik kevésbé esztétikus példányból a hullámos papagájaimnak készítettem játékot.

Maga a szivacs eléggé univerzális, szerintem jobb, mint néhány manapság a közösségi médiában felkapott termék. Szárazon durva, nedvesen puha és lágy, de mégis hatékony. Bármilyen felületen bevethető, nem karcol, kozmetikai célra is használható – bár bőrápolás előtt érdemes langyos vízben áztatni picit. Mosogatáskor a durvább, rászáradt dolgokat is kényelmesen el lehet vele távolítani. Az egyedüli hátránya, hogy időnként a rostok között marad némi ételmaradvány, viszont óriási előnye, hogy mosógépben akár 60 fokon is mosható – többször is. A valós élettartamát egyelpre még én is tesztelem, de legrosszabb esetben egy komposztálható, biohulladék lesz belőle.

Nagyon izgalmas növény. Akinek fontos a környezet, és a fenntarthatóság, annak tiszta szívből ajánlom. Minden szempontból megéri szerintem a befektetett időt és energiát.